Az előző két részben egy-egy találomra kiválasztott példával szemléltettük, hogy sem a képzetlen, bár lelkes, sem az iskolázott, bár alkalmasint túl lusta réteg nem könyvelhet el magának különösebb sikereket az egymással való kommunikáció terén. Akárhogy próbálnak idomulni a befogadó fél színvonalához, valahogy mégsem sikerül megértetni magukat. A kívánt közlendő a legtöbb esetben nem jut el a célközönség tudatáig. Mi másban kereshetnénk ennek legfőbb okát, mint a nyelvben magában? Akik nem értenek meg mást, sem egymást, azok nem beszélik egymás nyelvét, nem beszélik a mi nyelvünket. Ám ha mi nem beszéljük a saját nyelvünket, akkor mégis ki beszéli a mi nyelvünket?
A tudomány és ismeretterjesztés jegyében végre lerántjuk a leplet e széles népréteget foglalkoztató, rendkívül izgalmas kérdésről, és egyúttal nem habozunk határozottan állást foglalni e kényes témában.
A mi nyelvünket a finnek beszélik. Na nem minden finn, egész pontosan csak kb. 30-70000 ember, akik Svédország északi részén élnek, nagyjából Norrbotten megye területén a Tornio (Torne) folyó völgyében.
Erre pedig minden kétséget kizáró, perdöntő bizonyíték, amit mindegyikük a kezdetektől fogva tud, hogy az ő nyelvük, a mi nyelvünk. Mert az ő nyelvük a
Meänkieli, ami szó szerint azt jelenti: "A mi nyelvünk".
Meänkieli = A mi nyelvünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése