2009. március 24., kedd

Sporco affare

Ínséges időket élünk. Don Corleone már nem tudja garantálni a biztonságunkat. A padovaiak üzenetet hagytak nekünk a helyi újságban. Az üzenet fenyegető volt. Már nem félnek a nyilvánosságtól, hanem így tudatják velünk, hogy csak nekünk van okunk félni. Rozsdamentes acélt helyeztek kilátásba nekünk. Mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent.

Szarovszki is csatlakozott hozzájuk. Arcátlanul szemünkre hányják korábbi bűneink. Csak idő kérdése, hogy ránk találjanak...


Az üzenet sokkal több, mint aminek látszik. A fenyegetést mindenkire kiterjesztették, aki nekik keresztbe tesz:
"Ha te is vétkezel valamelyikben, akkor a ... legújabb ékszerkollekciójában megtalálhatod."

Mit?!
Eljött az az idő, amikor már nem szükséges, hogy egy szöveg mondatai között logikai összefüggés legyen ahhoz, hogy megjelenhessen az újságban. Ezek valóban ínséges idők. Amikor vasat adnak el ékszernek. Üveget drágakőnek. És a bűnnek reklámértéke van.

Már az sem érdekes, hogy tudjuk mit beszélünk. Elég ha kimásolunk valami idevágót a wikipédiáról.
Példának okáért a hét főbűn között valójában nem restség áll, hanem a jóra való restség. Ha valami bűnt lennénk lusták megtenni, azt érthető okokból elnézik nekünk.

De nem kell félnünk. Ezek az ékszerek megkímélnek bennünket a főbűnök nagy részétől.
Kevélység? Semmi köze hozzá. Bujaság? Hogy úgy mondjam szexuális orientáció kérdése, hogy milyen bujaságot lehet elkövetni egy ékszerrel. Irigység? Ne aggódjunk, ezeket az ékszereket nem fogják elirigyelni tőlünk. Torkosság? Kétlem, hogy bárki akár csak jóllakna egy üvegdarabbal. Harag? Legfeljebb az ár-érték arány okozhat a vásárlónak némi bosszúságot. Restség? Mint már említettük, abból nem lehet gond, ha megvásárolni vagyunk lusták. Fösvénység? Nos, ez adhatna némi aggodalomra okot, de tekintve, hogy úgyis aranyárban fogják ránksózni a vasat, senki nem vetheti a szemünkre, hogy fösvények voltunk.

Nincsenek megjegyzések: