Tudástár - A turzás

A turzás sekély tengerparti területeken lerakódó homokképződmény, mely szigetként, félszigetként emelkedik ki a vízből. Képünkön: Waya és Wayasewa szigetek között kialakult turzás, Fidzsi-szigetek.

Jézus, szeretet és Lea

A nagy nyári szöcskenyájakat tikkasztó hőségben, amikor mindenki az olimpiával van elfoglalva, hogy még afölött is elsiklik a figyelem, hogy az oroszok lerohannak Grúziába békét fenntartani, mire a grúzok hálából pirított tücsköt (de talán tikkadt szöcskét is) pöckölnek Pekingben az orosz tudósítók gallérjába (14:30), jól esik megemlékezni azokról is, akiket igazán szeretünk, még annál is jobban, mint hogy lemondjunk a finom, ropogós ízeltlábúakról a kedvükért, Jézusról és Leáról.

Jézust mifelénk illik ismerni, a később bemutatásra kerülő Leáról viszont mi is csak annyit tudunk, hogy valaki annyira szereti, hogy még a nevét is képes lett volna magára tetováltatni. Ám mégsem volt képes. Majd látni fogjuk miért.

Mert ha egy ember úgy szeret valakit, hogy még a nevét is a bőrére tetováltatná, az nem árt ha kicsit több figyelmet szentel ennek az érzelemkitörésnek, nehogy úgy járjon, mint a következő áldozatok:

"Az én szeretetem mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban!" I. Kor. 16:24 máshol 23. Legalábbis ezt szerette volna mondani ez a lelkes fiatal azzal, hogy arámi betűket tetováltat a hátára. Igazán kedves tőle. Ám ne feledje szeretetét kiterjeszteni a tetoválóra sem, mikor rájön, hogy az a betűket abszolút helytelenül, nem a szóban elfoglalt helyükhöz illő alakban égette belé.

Így van ez mikor egy nyelvben egy betűnek akár négyféle alakja is lehet attól függően, hogy a szó elején, közepén, végén, vagy elszigetelten áll.

Erről már ugyan volt szó a blogunkban Jaclyn csodálatos tippjeinek koronájaként, de közel sem vagyunk meggyőződve arról, hogy ez elég hangsúlyt kapott, úgyhogy most bemutatjuk mi a különbség helyes és helytelen arámi illetve arab írás között (piros a helytelen):

Hogy miként lesz mégis a pirosból fehér? Itt egy jó tipp. Érdemes egy kicsit tanulmányozni, mert mint látjuk még a böngészőjében sem bízhat az ember (az arámi idézet valóban az arámi "Bibliából", a Pesittából lett kimásolva, csak épp a használt program elfelejtette összekötni a betűket).

Nagyobb szerencsénk van a kínai betűkkel, mert azokat nem képes kettétörni még a böngésző sem. Így ha helytelenül szeretnénk magunkra tetováltatni, kénytelenek vagyunk saját kezűleg tükrözve vagy széttördelve elrontani.

Vannak akik ettől sem riadnak vissza:

Szeretet, Isten, Család, azaz "Szeresd Istent, akár a családod". Ja, és a tetoválót, amiért a szeretet 愛 és a család 族 szavakat volt kedves tükrözni.

利 Ennek a szerencsésnek (már az is lehetne feladvány, hogy melyik testrészét láthatjuk a képen) pedig sikerült két kínai karakterből hármat csinálnia abbéli igyekezetében, hogy Leát (Li3 ya1) bőrén megörökítse. Minden elismerésünk! Erre még egy böngésző se képes. A két karaktert a bekezdés elején és végén mutatjuk be, ezzel szemléltetve hol kellett volna elválasztani a szót ahhoz, hogy értelmes maradjon. 娅

Köszönet Steve Caruso-nak és Tian-nak a tippekért!

Az egyiptomi és az eredeti magyar ábécé azonosságáról

Nem találtam alkalmasabb címet a bejegyzésnek, mint amit Varga Csaba, a tisztes két kiadást megélt JEL JEL JEL című írástörténelemmel foglalkozó könyv szerzője adott cikkének. Ebben a nagyszerű írásban a szerző figyelemre méltó érveléssel bebizonyítja, hogy az egyiptomi Démotikus írás és a "szkíta-hun-székely-magyar" írás "egy és ugyanaz".
Igazán lehengerlő maga a bizonyítás, bár be kell vallanom nem kis fejtörést okozott nekünk az, hogy milyen féltve őrzött, titkos forrásból tett szert Varga úr a Démotikus írás jelkészletére? A választ nem találtuk meg, ha valaki tudja, írja meg.
A probléma, amit nem sikerült megoldanunk, a legjobban a következő két képpel szemléltethető:

1. Az egyiptomi démotikus ábécé Varga Csaba szerint

2. Az egyiptomi démotikus ábécé mindenki más szerint

Mint láthatjuk a fenti képen, amely a Rosetta-kőn látható írást mutatja, és az egyenként kigyűjtött betűkön, a feltárt leletek egészen más démotikus írásról árulkodnak, mint amiről Varga úr oly sikeresen bebizonyítja, hogy magyar.

Nem arról van szó, hogy mi nem örülnénk neki, ha a hieroglifákból egyből a székely rovásírás fejlődött volna ki minden más írást megelőzve. Vagy hogy ne töltene el büszkeséggel bennünket, ha a démotikus írás valójában magyar lenne. De valahogy jobban esne, ha az igazi démotikus írásról derülne ki mindez. Mert a Varga Csaba-féle démotikus írás kevésbé híres. Még az egyiptomi írnokok se ismerték. Sajnos. Így a sok fennmaradt papirusz alapján készült démotikus szótárban sem vesszük nagy hasznát...

Már csak egy intelmünk lenne a jövő démotikus írás rajongói számára: Legyenek óvatosak a démotikus írás tetoválásokkal, különösen ha Varga Csaba prezentálja őket!

Tudástár - Triglifek és metópék

Triglif a dór rendszerű koronapárkányzat három függőleges vésettel (két egész és két fél) ellátott része. A triglifek között a gyakran festett, vagy faragott metópék helyezkednek el.

Kik beszélik a mi nyelvünket? 3. rész

Az előző két részben egy-egy találomra kiválasztott példával szemléltettük, hogy sem a képzetlen, bár lelkes, sem az iskolázott, bár alkalmasint túl lusta réteg nem könyvelhet el magának különösebb sikereket az egymással való kommunikáció terén. Akárhogy próbálnak idomulni a befogadó fél színvonalához, valahogy mégsem sikerül megértetni magukat. A kívánt közlendő a legtöbb esetben nem jut el a célközönség tudatáig. Mi másban kereshetnénk ennek legfőbb okát, mint a nyelvben magában? Akik nem értenek meg mást, sem egymást, azok nem beszélik egymás nyelvét, nem beszélik a mi nyelvünket. Ám ha mi nem beszéljük a saját nyelvünket, akkor mégis ki beszéli a mi nyelvünket?

A tudomány és ismeretterjesztés jegyében végre lerántjuk a leplet e széles népréteget foglalkoztató, rendkívül izgalmas kérdésről, és egyúttal nem habozunk határozottan állást foglalni e kényes témában.
A mi nyelvünket a finnek beszélik. Na nem minden finn, egész pontosan csak kb. 30-70000 ember, akik Svédország északi részén élnek, nagyjából Norrbotten megye területén a Tornio (Torne) folyó völgyében.
Erre pedig minden kétséget kizáró, perdöntő bizonyíték, amit mindegyikük a kezdetektől fogva tud, hogy az ő nyelvük, a mi nyelvünk. Mert az ő nyelvük a Meänkieli, ami szó szerint azt jelenti: "A mi nyelvünk".

Meänkieli = A mi nyelvünk!

Kik beszélik a mi nyelvünket? 2. rész

Az előző részben bemutattunk egy példát arra, hogy a szakmailag képzetlen, önjelölt nyelvészek miként rugaszkodnak el a valóságtól abbéli igyekezetükben, hogy nézetüket a lehető legtudományosabb és szakszerbűbb módon előadják.

Most az ellenkezőjéről fogunk beszámolni. Egy elismert tudós férfi könyvkritikájában fellelhető csúsztatásokról, tudóshoz nem méltó övön aluli ütésekről lesz szó.

Talán még emlékszünk rá, hogy egy nemzetközileg elismert olasz nyelvész, Mario Alinei magyar-etruszk nyelvrokonság elméletéről szóló könyve magyar fordításban, Ősi kapocs címmel hazánkban is megjelent. Erről mondott kritikát Dr. Szilágyi János György etruszkológus a rádióban és az Élet és irodalom nevű folyóirat hasábjain. Ez utóbbit fogjuk párhuzamba állítani Alinei eddig publikálatlan válaszával.

Alinei:

„...nagy érdeklődéssel fogadtam, mikor megtudtam, hogy kritikát mondott (ti. Szilágyi) a könyvemről egy rádióbeszélgetésben. Sajnos a beszélgetésről készült felvételt nem sikerült megszereznem. Ám a remény újból feléledt bennem, mikor ismét Florence-ben azt a hírt kaptam, hogy a magyar Élet és irodalom hetilapban kritikát jelentetett meg a könyvemről.

Csakhogy mélységesen csalódtam, mikor elolvastam. Hovatovább még ennél is csalódottabb voltam, miután elküldtem a válaszomat ugyanennek a folyóiratnak azzal a kéréssel, hogy közöljék le, és néhány nap hiábavaló várakozás után rá kellett jönnöm, hogy nem csupán nem áll szándékukban megjelentetni, hanem még arra sem veszik a fáradtságot, hogy egy udvarias válaszban megindokolják döntésüket. A hallgatás általában azoknak a fegyvere, akiknek nincsenek érveik, ám sértően is tudják használni azok, akik hatalmi helyzetben vannak.

Ennélfogva két különböző eseményre szeretnék itt reagálni: 1. a goromba, civilizálatlan, sőt önkényeskedő viselkedés egy kollégától és egy újság szerkesztőjétől, 2. kollégám kritikájának csaknem szánalmas értelmetlensége.

Míg az elsőhöz nem szükséges további kommentár, mivel a civilizálatlan és az önkényeskedő viselkedés önmagáért beszél, a másodikat illetően meg szeretném indokolni a szavaimat, hiszen nem túl gyakran fordul elő, hogy egy tudós a „szánalmasan értelmetlen” szavakat használja egy kollégájának írására.”

Szilágyi:

(1) „...tudja (ti. Alinei), a nyelvészeti érvek önmagukban nem elegendők tételének igazolására, az utolsó mintegy ötven oldalon a régészethez fordul segítségért...”

Alinei:

„...a kollégám még az oldalakat sem képes összeszámolni. Kijelenti, hogy az 500-oldalas könyvemből csupán 50-et szenteltem az archeológiának. Nem igaz: az oldalak száma közel 90, a 393. oldaltól a 482-ig.”

Szilágyi:

(2) „...Hugh Hencken amerikai professzor 1968-ban megjelent könyvére mint az egyetlen őt igazoló komoly szakmunkára támaszkodva fejti ki, hogy az etruszk-magyarok a Kárpát-medencéből érkeztek a bronzkor végén Itáliába.”

Alinei:

„Nem igaz: még az etruszk könyvem korlátozott bibliográfiájában is számos referencia található, ami ellentmond neki. Hovatovább a könyvemben világosan elmagyaráztam, hogy az Etruszk-magyar tézisem az Őskőkori kontinuitás elméleten (Paleolithic Continuity Theory) alapul, amelyet 2000 oldalas, két kötetes könyvben mutattam be, amely az Il Mulino kiadó gondozásában jelent meg Bolognában 1996-ban és 2000-ben, és amelynek címe Le origini delle lingue d’Europa I: La Teoria della Continuità, II: Continuità dal Mesolitico all’età del Ferro nelle principali aree etnolinguistiche europee. Az európai archeológia témakörében mindkét kötet egy több mint 1000 címből álló bibliográfián alapul.”

Szilágyi:

(3) „Az eredeti olasz kiadás címe, amely a könyv tartalmát is megadja, szerényebb: Az etruszk nyelv: a magyar nyelv archaikus formája (Etrusco: Una forma arcaica di Ungherese).”

„A könyv tudományos hitelességének szintjéről már a borítólap tanúskodik, rajta egy feliratos sírtáblával; a felirat azonban nem etruszk, hanem az oszk-szabell nyelvek közé tartozó dél-picenumi nyelven íródott, amely semmiféle kapcsolatban nem áll az etruszkkal...”

Alinei:

„Egyetértek. Ezekhez az észrevételekhez igazából hozzá szeretném tenni egy sajátomat is, nevezetesen, hogy az olasz könyvem szövegének összes bibliográfiai hivatkozását eltávolította a kiadó, abbéli igyekezetében, – amint azt legutóbbi látogatásom alkalmával nekem elmagyarázta – hogy a könyvem népszerűbbé tegye. Mindazonáltal ezeket az észrevételeket inkább a kiadónak kellene címezni, és nem nekem, különösen mivel tudtommal egyetlen európai országban sincs törvény, amely arra kötelezné a kiadókat, hogy engedélyt kérjenek a szerzőtől az ilyen részletekről hozott döntéseiket illetően.”

Szilágyi:

(4) „...a Kiss Dénes költő által jegyzett magyar utószó egy mondata két kérdés feltevését igényli (...) milyen és melyik az a tudomány, amelyben Gombocz Zoltán csak "tudós" lehet, idézőjelben, és kik azok a mi, akik közé nem fér be Gombocz Zoltán? (...) Nem került volna kezébe az Alinei által is az egekig magasztalt (bár meghamisítva idézett) Pallottino 1980-ban magyarul is megjelent könyve az etruszkológiáról, a máig mérvadó szakmunka. Elmulasztotta volna megtekinteni a Szépművészeti Múzeumban 1989-ben rendezett nagy etruszk kiállítást, amelynek egyik tárlójában az etruszk feliratok gazdag mutatványa volt látható, és amelyhez Az etruszkok világa címen terjedelmes magyar nyelvű kísérőkötet jelent meg? Vagy nem járt mostanában a Szépművészeti Múzeumban, amelynek egy évtizede megnyitott antik kiállításán gazdag etruszk anyagot élvezhetett volna, közte feliratokat is?”

Nogay El:

Ezt már én sem bírom ki szó nélkül. Alinei válasza előtt felhívnám a figyelmet két, a sorok között lapuló üzenetre. Az egyik, ami nem áll messze attól, hogy az aljas húzás kategóriába soroljuk. Egy foghegyről odavetett megjegyzés arról, hogy Alinei csalt. Ez lenne a legalkalmasabb módja, hogy ilyen kényes kérdést megbeszéljünk? Ha le kellene fordítani hétköznapi nyelvre, ez azt jelentené, hogy „jobb ha kussolsz, mert rajtakaptunk!”. Ám nekünk, a pórnépnek nem árulta el, hogy min, nehogy esetleg le tudjuk ellenőrizni. Különben is mit akarnánk mi kutakodni a nagyok területén?!

A másik dolog egy csúsztatás, ami talán sok embernek nem tűnne fel, de ezért vagyunk, hogy segítsünk. Akkor nézzük csak meg alaposan azt az első pillantásra gazdagnak tűnő listát!

1. A híres olasz tudós megnevezetlen műve, ami közel 30 évvel ezelőtt magyarul is megjelent. A tudós 13 éve nincs az élők sorában.

2. A csaknem 10 évvel később megrendezésre került etruszk kiállítás a kísérőkötetével 19 évvel ezelőtti munka.

3. Egy több mint 10 éve megnyitott antik kiállítás, melynek van etruszk része is.

Láthatjuk tehát, hogy események nagyjából 10 évenként történnek a magyar etruszkológiában. Így nem sok reményt fűzhetek ahhoz, hogy hátralévő életem során ennél többet fogok látni belőlük.

Alinei:

„Bár Kiss Dénes ismert költő, valamint lelkes és szenvedélyes személyiség, mégsem tudós, továbbá önmagát költőnek nevezte meg, és nem tudósnak. Ettől függetlenül amikor azt állítja, hogy Magyarországon nincsen etruszkológia, véleményem szerint meglehetősen igaza van. A kiállítások és a fordítások – még akkor is, ha olyan fontosak, és dicséretre méltóak, mint a Dr. Szilágyi által említettek – ismeretterjesztő jellegűek, de nem formáló erejűek. Legalábbis nem elég formáló erejűek ahhoz, hogy tartós és rendszeres módon történő kutatásokat aktiváljanak.”

Szilágyi:

(5) „Alinei professzor elmélete a - nézetével ellentétben - megfejtetlen etruszk és a magyar nyelv rokonságáról nem új. Már az 1870-es években felmerült, és 1913-ban egy francia tudós, Jules Martha ötszázlapos könyvet írt bebizonyítására.”

A cikkben az egyetlen valóban etruszkológiával kapcsolatos bekezdés ezekkel a szavakkal kezdődik. Ám mivel mind a maradék 5 mondata Jules Martha munkáját méltatja, nem tartom szükségesnek idézni. Ezen kívül hiába keresnénk a közvetlenül Alinei új elméletére vonatkozó kritikát, mivel, ahogy azt Szilágyi úr írja: „A könyv érdemi méltatását ezzel le is lehet zárni...”.

Alinei:

„...ebben az összehasonlításban Dr. Szilágyi nem mutat túl sok filológiai kompetenciát: először is világosan kifejeztem a saját radikálisan negatív véleményem Martha elméletéről a könyvem magyar fordításának 30. és 265-266. oldalán. Másodszor Martha művészettörténész professzor volt és nem nyelvész. Harmadszor és ami még fontosabb, hogy az elmélete nem a magyarral hozta összefüggésbe az etruszkot, hanem a finnel, és amelynek következményeként csaknem állandóan és kaotikusan finn és/vagy finnugor „gyököket” használt az etruszk összehasonlításaihoz, amely csak fantázia-etimológiákat és értelmetlen fordításokat eredményezett.”

„Ez tehát minden, ami mondanivalója van Dr. Szilágyinak a könyvemről. Noha magyar és nemzetközi olvasóim nehezen hihetőnek fogják találni, hogy amit a tudomány eme embere „kritikának” nevez, a következő öt pontból áll:

1. Nem megfelelő borító.

2. A (hibásan összeadott) oldalak száma.

3. Téves információk a forrásaimat illetően.

4. Valami, amit valaki más írt.

5. Alaptalan – mivel semmilyen érvvel alá nem támasztott – összehasonlítás egy másik elmélettel.

Ez tehát az, ami miatt őszintén megerősíthetem, hogy Dr. Szilágyi kritikája szánalmasan értelmetlen.”

„Nem lehet az, hogy Dr. Szilágyi egyszerűen csak nem olvasta még el a könyvem? Hogy csupán átlapozta, a borítót nevetségesnek találta, a magyar költő jelenlétét, aki kritizálni merte az Akadémiát, felháborítónak, majd lehetetlennek feltételezte az elméletet, és a föld felé fordította hüvelykujját? Emberi viselkedés volna. De nem tudóshoz méltó. Ha ez Dr. Szilágyi állásfoglalása, akkor ez nem más, mint amit a tudomány „vak előítéletnek” vagy „elfogultságnak” nevez.”

Alinei kiválóan összefoglalta a témát, és mi csak egyetérthetünk vele. Nem, itt nem arról van szó, hogy az etruszk-magyar nyelvrokonság mellett foglalunk állást, vagy vitatjuk azt. Még csak el se jutottunk arra a szintre! Még kulturált, tárgyilagos hangnemben sem sikerült megszólalnunk. Egyetlen dolgot sikerült csak: ismét lejáratni magunkat a nemzetközi tudományos életben.

Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy tudományos ranggal nem rendelkező, képzetlen de lelkes amatőrök hasonló tudománytalan eszmefuttatásra, sőt akár gátlástalan személyeskedésre vetemednek?!

Kik beszélik a mi nyelvünket? 1. rész

A magyar nyelv eredetéről szóló vitákat illetően igazán nem panaszkodhatunk arra, hogy az ellentétes álláspontok képviselői nem tesznek meg mindent azért, hogy megértessék egymással nézeteiket. Ez leginkább abban érhető tetten, hogy a dilettáns, önjelölt nyelvészek megpróbálnak minél tudományosabban és szakszerűen fogalmazni, míg tanult kollégáik nem ritkán tárgyilagosságukat feledve, lekezelő hangnemmel vagy akár gorombaságokkal igyekeznek bírálóik tudomására hozni, hogy tévednek.
Nemrég véletlenül felfedeztem Varga Géza részletekbe menő cikkét, melynek címe: A FÖLD SZÓ JELE ÉS ETIMOLÓGIÁJA (kiemelés a szerzőtől). Nem úszhatjuk meg idézet nélkül:

A finnugrista nyelvészek szerint a magyar föld szó a német feld-ből származik, a föld szójeléről pedig mit sem tudnak. Ideje tiszta vizet önteni a pohárba.

Valóban ideje. Bár kényelmes lenne a magyar föld szót a német feld-hez hasonlítani (még kényelmesebb lenne az ónorvég føld /föld/ szóhoz hasonlítani), tudtommal a finnugor nyelvészek nem tesznek ilyet. Komolyan! A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, aminek általános lektora Bárczi Géza, a finnugor nyelvészet nagy alakja volt, legalábbis ezt írja a föld szócikkben:

Német, valamint indoiráni származtatása hang- és jelentéstani szempontból szintén elfogadhatatlan.

Na most akkor Varga Géza ki ellen is harcol oly bőszen? Ha tudja, írja meg nekünk.
Ebből a sikeres alapfeltevésből kiindulva hamar eljuthatunk a székely rovásírás F-betűjének (ld. fönt) kínai jellel (lent) való rokonításához.

田

Ami a kínai "föld" szójel a szerző szerint. Ám, hogy stílusos legyek ez így, ebben a formában nem igaz. Ez a jel csak annyira jelent földet, amennyire a német feld. Valójában mindkettő inkább mezőt, szántóföldet jelent. A jel tulajdonképpen egy szántóföld képe felülnézetből, öntözőcsatornákkal. Ha földgolyóról, anyaföldről vagy termőföldről van szó, nem ezt használják. A németnek és a kínainak is megvan rá a külön szava/jele (pl. 土 - Erde, Grund, Land).

De nem is ez a lényeg, hanem amire a cikkíró eképpen tér ki:

Ellene vethetné valaki ennek a következtetésnek azt, hogy ezek a jelek véletlenül is hasonlíthatnak egymáshoz. Az effajta ellenvetések azonban megalapozatlanok. Mivel ezek a jelek bonyolultak, az elvégzett valószínűségszámítás eredménye szerint a genetikusan összefüggő jelek közé tartoznak.

Bonyolultak?! Kinek? Ezt a jelet a kínaiak 5 vonallal írják le (Hogy hogyan? Csalnak!). Mi a sajátunkat 4-gyel (kétszer annyit csalunk). Nem szeretem a számokat, de vannak olyan karakterek, amelyek leírásához 30-nál is több vonal szükséges. Ha bonyolultat szeretnénk látni, akkor itt van ez 龘 36 vonallal. Ha csak minden vonalszámhoz egyetlen karakter tartozna, akkor is nyilvánvaló volna, hogy valamivel több a szóban forgónál bonyolultabb karakter van, mint egyszerűbb. (Ha valaki mégis a számokat szeretné ebben a statisztikában talál belőlük rengeteget.)

Na jó, hagyjuk már! Mi ehhez úgy látszik nem értünk. Miért nem csesztetjük kicsit a másik oldalt?
Ha csak ez kell... De erről majd legközelebb, mert még teleírom itt a képernyőt.